Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Első mesém

 

Csabai Andrea:

Első mesém

800_634953130503943925.jpgEgyszer volt hol nem volt, a manók és tündérek világában egy beszélő fa. Olyan bölcs volt, hogy arra szavak nem voltak. Történt egyszer, hogy egy testvérpár világgá ment otthonról, és egy varázskapun keresztül egy csodálatos világ tárult eléjük. Tanakodtak, átlépjenek- e rajta, hisz az ismeretlen bármilyen szépnek tűnik, kicsit mindig ijesztő. Végül aztán megtették az első lépéseiket és amint ezt megtörtént a régi világ, amelyben eddig éltek bezárult mögöttük. Sokáig mentek, de eleinte nem láttak semmi olyat, amitől teljesen ámulatba estek volna. Estére már nagyon fáradtak voltak, és nagyon éhesek, és olyan helyet kerestek, ahol egy kicsit megpihenhetnek és talán ennivalót is találnak. Egy hatalmas barlang tárulkozott ki előttük, olyan ijesztőnek tűnt, furcsa hangok hallatszottak a belsejéből. Egyszer csak megszólalt egy hang:

- Mit kerestek itt gyerekek? Nektek otthon kellene már lennetek, édesanyátok biztos nagyon aggódik értetek. De a gyerekek először csöndben maradtak, jól körbenéztek, ugyan ki szólhatott hozzájuk. A hang még egyszer feltette a kérdést. Választ persze még mindig nem kapott. A két gyermek nagyon megszeppent.
- Gyertek be!-  mondta a hang -  ne féljetek, itt éjszakára megpihenhettek és talán valami étel is akad. Kis unszolásra ugyan de erőt vettek magukon, és beléptek abba az ijesztő barlangba Nagyot néztek, mikor meglátták ki szólt hozzájuk. Egy medve volt az. Még beszélő medvével sosem találkoztak. Összenéztek és nem tudták, hogy most vajon mi lesz, mégis megeredt a nyelvük, és elkezdték mesélni. Elmondták neki hogy édesanyjuk meghalt, édesapjukkal élnek, de nagyon csúnyán összevesztek és még azt is megsúgták, hogy úgy érzik, édesapjuk nem törődik velük, talán nem is szereti őket, ezért inkább világgá indultak, és idevezetett útjuk. Nagyon hiányzik anya, mondták.
- Aztán tudjátok- e hogy ebben a világban bármi megeshet, és akár találkozhattok is édesanyátokkal, de ehhez a el kell jutnotok a bölcs fához, aki segíthet nektek. A gyerekek nagyot néztek, hisz édesanyjuk meghalt, hogy is találkozhatnának vele. Mégis valami furcsa bizsergés járta át őket.

barcelona-11.jpg

-  De most pihenjetek holnap hosszú út vár rátok!-  Korán ébredtek nagy izgalommal a szívükben, a medve hozott nekik egy kis málnát, és a patakból friss vizet és útba igazította őket. Útközben találkoztak egy manóval, aki megállította őket.

- Csak akkor mehettek tovább, hogyha ennek a fának a tetejéről lehozzátok azt a csodagyümölcsöt.

- Ó mi még kicsik vagyunk nem tudunk olyan magasra felmászni!-  mondták a gyerek.

- Akkor pedig nem mentek tovább! - felelte  a manó. Eszükbe jutott édesanyjuk szava, mindent el lehet érni az életben, csak akarni kell, hinni benne, és ekkor a csodagyümölcs csak úgy leesett eléjük, odaadták a manónak, és az szavát megtartva továbbengedte őket. Tovább mentek, és egy pataknál találták magukat. Ott találkoztak egy tündérrel:

- Át szeretnénk jutni a patakon, hogy eljussunk a bölcs fához!-  mondták neki. A tündér jól végig mérte őket, és így szólt:

2-_0.jpg

- Átengedlek benneteket rajta, ha hoztok nekem  hétszínű virágot. A gyerekek csak néztek, hisz még olyat sosem láttak, aztán észrevettek egy szivárványt, azon volt egy palota, a palotában egy királylány, bátran be is kopogtak hozzá, gyönyörű kertben találták magukat, és kérlelték, hogy adjon nekik  hétszínű virágaiból egy szálat, mert nagyon szeretnének eljutni a bölcs fához, hogy láthassák édesanyjukat, de ehhez át kell jutni a tavon, és tündér addig nem engedi át őket, amíg nem visznek neki ebből a virágból. A királylánynak megesett rajtuk a szívük, és azt mondta:

- Adok nektek  hétszínű virágot ha elénekeltek nekem egy tavaszi dalt. - a gyerekek el is kezdték:

"...Virágdalban száll az ének,
varázsdobok még mesélnek,
illatozik már a világ,
dalra fakad minden faág... „

Olyan szépen elénekelték csilingelő hangjukon, hogy meg is kapták érte az áhított virágot. Gyorsan szaladtak vele a tündérhez, aki csak ámult! Neki még sosem sikerült kérnie ebből a virágból. Szavát megtartva átengedte őket és ahogy átértek, rögtön előttük volt a bölcs fa.

- Na gyerekek mit szeretnétek tudni? Mire vagytok kíváncsiak?-  kérdezte tőlük.

348720_901078976_big.jpg-  Mi csak édesanyánkkal szeretnénk találkozni.- mondták a gyerekek.
- Milyen hosszú utat megtettetek!- mondta nekik, és feltett nekik egy újabb kérdést.
- Aztán útközben néztetek- e a szívetekbe? A gyerekek először nem értették, hisz ők csak édesanyjukat szeretnék látni, de hirtelen valami melegség járta át a szívüket, mintha édesanyjuk átölelte volna őket, olyan érzés volt, mintha most is velük lenne. És ahogy az égen kirajzolódott az arca megértették, hogy egész úton ő vigyázott rájuk, és segítette őket minden lépésben, és igaz hogy már nem látják, de szívükben mindig is ott lesz. Ezután a varázskapu kinyílt előttük, és átlépve rajta újra otthon voltak. Édesapjuk már nagyon aggódott. Átölelték egymást, és a gyermekek megígérték soha többet nem mennek a világgá, és ezután édesapjuk is megígérte jobban odafigyel rájuk. Megértették, hogy a legfontosabb dolgok mindig az ember szívében lakoznak.