Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ha csendben leszel

 

Csabai Andrea:

Ha csendben leszel

Él egy kislány errefelé aki esténként sosem akart lefeküdni, szinte bele kellett könyörögni az ágyba, így az anyukája elkezdett egy mesét, mi történik ha...
-  Ha csendben leszel meglátod, ahogy beköszön neked az ablakon keresztül a Hold jó éjt kívánva. 
-  Nekem? Kérdezte kíváncsian. 
-  Igen neked, de ahhoz nagyon jónak kell lenni.
-  Én jó vagyok?  
-  Meglátjuk beköszön - e a Hold.
-  Anya! Most hol van a Hold?
-  Most még az égen ragyog, de nem sokára hozzád jön, csak kicsit hunyd le a szemed.
-  Anya! Ugye van keze és lába is, és mosolyog? Ugye vannak szárnyai?  - Csak úgy záporoztak a kérdések.  Valahogy nem akartak elfogyni, és mintha felélénkült volna világ. 
-  Anya! Kapcsold fel a villanyt, hogy idetaláljon! 
-  Dehogy kapcsolom, idetalál csak kicsit csendben kell maradnod, és ahogy közeledik, hallani fogod ahogy dúdol valamit az égen.
-  Nekem? 
-  Igen neked. De ahhoz mit is kell csinálnod?
-  Maradjak csendben? Lehunyjam a szemem is?
-  Anya! Mikor jön már, mikor jön már?
Alighogy elhagyták száját a szavak, békés szusszanások takarták be a szobát. Egyszer csak... 
-  Anya! Akkor én most rossz vagyok? Nem jött a Hold!
-  Dehogy vagy rossz! Csak épp behunytad már a szemed mikor megérkezett! Tudod, sietnie kellett tovább a többi kisgyerekhez. 
-  Anya! Ugye holnap is eljön? Ugye volt keze és lába is? Ugye voltak szárnyai, és mosolygott is? Anya! Anyaaaa! Mesélj még!