Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Már csak a verseimben élek

Csabai Andrea:

Már csak a verseimben élek

Már csak a verseimben élek,
talán ott még léteznek csodák,
összetört madár szívében,
hallgat a csönd, egyre tovább.

Már csak az égbolt maradt nekem,
talán fönt még léteznek csodák,
összetört rímek tenyerében,
hallgat a csönd, egyre tovább.

Már csak egy dallamot dúdolok,
talán ott még léteznek csodák, 
összetört csillagok fényében,
hallgat a csönd, egyre tovább.