Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Már csak...

Csabai Andrea:

Már csak...

Már csak a hit maradt nekem,
és a tél fáradt sóhaja,
keresztbe feszül bennem az idő,
hangosodik az ég zaja.

Már csak a hit maradt nekem,
s gyermekeim Nap-mosolya,
szemükben a fény ad mindig reményt,
szívemet is körbefonva.

Már csak a hit maradt nekem,
és a tél fáradt sóhaja.
Vajon magával temet az idő,
vagy dallá lesz az ég zaja.