Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nekem a vers...

 

Csabai Andrea:

Nekem a vers...

Nekem a vers,
egymásba kapaszkodó faágak
lombos árnyékában pihenő
fuvallat,
csobbanás minden tájon,
mint réteken a zümmögő
dallam úgy szólít meg, 
hogy bennem hazataláljon.

Nekem a vers,
rímekbe fonódó ölelés,
vagy épp szabadon 
szárnyaló  madár, 
könnyedén az égig ér,
de zuhan ha 
haza nem talál.

Nekem a vers,
szerelem, hajnali
kávéillatú derengés,
az esti csöndben:
ajándék.
Hazatalál bennem
akár 
egy zongorajáték.