Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Téli estéken

 

Csabai Andrea:

Téli estéken

Téli estéken
elbújik az ég is,
a szélnek árnya nő,
és a dallam hisztis.
Csak a Hold mosolya
virít hófehéren,
kinevet- kinevet,
lenyelne egészben.

Téli estéken
megfagynak az ágak,
csillagok mutatják
otthonát hazádnak.
Batyuban pogácsa
penészes az íze,
az Isten látja csak,
kit vezet a szíve.

Téli estéken
kandallótűz lobog,
a meleg szobában
nénike toporog,
csontig felmelegszik,
angyalait várja,
bevetik majd  álmát,
csendjük megtalálja.

Téli estéken,
bús énekek szállnak,
gyertyafény ölel
minden apró házat,
a falaik némák
a festmények sírnak,
pókháló feszül rá
egy mezítlen sírra.